Ha már Dumas, akkor tegyünk említést a romantikus irodalomról.
A XIX. században volt uralkodó irányzat a romantika, de már a XVIII. század végén kialakult. Általános jellemzője, hogy fontos az egyén szabadsága, érzelmi világa (akár pozitív, akár negatív irányba nézzük). Karakterei sokszor eszménykép jellegűek, ezzel együtt mégis emberiek maradnak.
Témáját tekintve szereti a misztikumot, a kalandot, szépséget, de nem riad vissza a drámaiságtól sem.
Németországban és Angliában alakult ki, fontos németországi képviselője Goethe, angolok közül pedig többek között Byron, Dickens, Poe. A sokat emlegetett Dumas a francia romantika jeles képviselője, aki leginkább történelmi kalandregény műfajban jeleskedett.
Az oroszok közül Puskin vagy a norvég Ibsen, akiknek neve megmaradhatott bennünk még irodalomóráról. Illetve Jules Verne szintén a romantika jegyében tette le a fantasztikus irodalom alapkövét.
Ha az írói eszközöket nézzük jellemző a romantikára a képszerűség, monumentalitás, helyszínek pontos bemutatása, olvasás közben könnyen elénk táruló jelenetek, hasonlatok, ismétlések alkalmazása.
(Például tévedés ne essék, amikor Poe-tól azt olvassátok például, hogy:
"Miután sokáig vártam, anélkül, hogy hallottam volna lefeküdni, elszántam magam, hogy egy kicsi - igen, igen kicsi - rést nyitok a lámpán. Kinyitottam hát - nem is képzelitek milyen lopva, lopva - míg végre egyetlen homályos sugara, csak mint egy pókfonál, kiszökött a résből, s telibe ráhullt a keselyűszemre. Tárva találta - tágra, tágra tárva -, s amint ránéztem, fölgyűlt bennem a düh. ..." Az áruló szív c. novella , akkor bizony az direkt van. De erről majd legközelebb.)
Legfontosabb magyar képviselői: Kölcsey, Vörösmarty, Jókai vagy Mikszáth. Próbáltam minél ismertebbeket összeszedni, mert ha visszagondoltok, hogy milyen közös elemek jellemzik ezeknek az íróknak, költőknek a stílusát, rá fogtok ismerni az alapvető romantikus stílusjegyekre, és ezután bármikor felismeritek majd, ha egy romantikus XIX. századi könyv kerül a kezetekbe. :)
Amit még összegzésképp mindenképpen leírnék (amit el szoktak felejteni a filmkészítők) a romantika, mint irodalmi stílusirányzat, nem egyenlő a romantikus témájú könnyű irodalommal!!
És lehet, hogy előre lelövöm a poént, amit a könyvelemzésnél akartam leírni, de had akadjak ki :( :
Eddig akárhány Monte Cristo grófja feldolgozást láttam filmen, vagy színpadon, mindig kiölték belőle a lényeget és így valóban egy kicsit nyálas romantikus témájú maszlag lett a végére! Mi az, hogy újra a fiatalkori szerelmével lesz? Nem és nem. Dumas NEM VÉLETLENÜL írta azt a befejezést, amit írt. Nem szeretnék spolerezni, hátha valaki szeretné még elolvasni, aki pedig olvasta, úgyis tudni fogja, mire gondolok.
Kérlek titeket, ha tudtok egy olyan adaptációt mondani, amelyiknek a végén nem ölik meg a feszült hangulatot egy nyálas befejezéssel, írjátok meg! Előre is köszönöm :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése