Dumas: Monte Cristo grófja

A már sokat emlegetett. :)
Lássuk hát a történetet.
Főhősünk az ifjú, gondtalan, bátor, nemes és kicsit naiv Edmond Dantés. (Ezen tulajdonságok közül később kinő egy párat.) Az ifjút elszakítják szerelmétől, Mercédés-től, pont esküvőjük előtt, és börtönbe vetik. Onnan persze megszabadul, és a történet még csak most kezdődik! A semmiből hirtelen feltűnik a nemesi, európai körökben egy magát Monte Cristo grófjának nevező férfi. Gondolom nem mondok újat azzal, hogy Dantést látjuk viszont, aki rossz akaróin áll bosszút szépen sorban.

Ez a történet is magával ragadó és eseménydús, ahogy azt már Dumas-tól megszokhattuk. A karakterek itt nem olyan egységesek, mint például a három testőrben. Ezt úgy értem, hogy itt egyszerűen a gróf mellett minden karakter eltörpül. A gróf annyira magával ragadó, stílusos, ravasz, tele titkokkal, fájdalommal, ami túlszárnyalhatatlan, a többi karakter mindenképpen kiszolgálja az övét. Persze, ahogy a cím is mondja, a könyv egyértelműen RÓLA szól. és ez jól is van így. :) Félreértés ne essék, a többi szereplő is egyedi és kidolgozott, jellemük mégis kiemeli a grófét.

A könyv hangulata egy kicsit sötét, tele monumentális jelenetekkel, főleg amikor a gróf megjelenik a színen. Az én egyik kedven karakterem, aki miatt a gróf körüli titkok csak még inkább elmélyülnek, az az idegen leány, akit védelmez, Haydée. Azt hiszem, ha a női karaktereket nézzük, egy kis betekintést nyerhetünk abba, hogy Dumas szerint milyen is az ideális nő, mi az a megbocsáthatatlan bűn, amit nő elkövethet.

Aki nem olvasta volna, annak figyelem! Pár sort ugorjon át :)

Mercédés újra férjhez ment, miután hiába várt Edmond-ra. Fényűző, gazdag életet élt férjével, aki szintén közrejátszott Dantés elfogatásában. Ezt bár szóban megbocsájtja majd később hősünk, és segít is az asszonynak és fiának megmenekülni a szegénységtől és gyalázattól a férj halála után, de NEM "fogadja vissza" régi szerelmét. EZ az a momentum, amit a filmeken örökké megváltoztatnak. Pedig valljuk be, ez így reális. Ráadásul Haydée-ról teljesen el szoktak felejtkezni a vásznon, vagy rossz irányba megváltoztatják a karaktert. Pedig az a lány úgy lett kitalálva, hogy kiegészítse a gróf jellemét. Ő is titokzatos, viselkedése nemes, csöndes, állhatatos teremtés, akinek azonban van tartása és büszkesége. Íme Dumas szerint az ideális nő! Persze, hogy a gróf (akit szerintem az író egy kicsit önmagáról formázott) beleszeret a lányba, és a végén vele utazik el az ismeretlenbe. :) Lehet, hogy először nincs sok szerepe a lánynak, de később kiderül, hogy a gróf bosszújának egyik kulcseleme volt. Dumas minden lehetséges módon összeszövi Haydée jellemét, történetét a gróféval és ezt egyszerűen kiszakítják a filmkészítők. Így elég sok mindent veszít a történet.

Na, de vissza a könyvhöz. (Spoiler vége)

A gonoszokkal Dantés kegyetlenül és könyörtelenül bánik el, mesterien kitervelt módon, mindenkinek olyan bosszút szán, amitől az illető a legtöbbet szenvedhet. Ez nem feltétlenül a halál, sőt a gróf sokkal nemesebb és okosabb annál, hogy egyszerűen végezzen áldozataival. Persze a történet során természetesen a jókat és számára kedveseket megsegíti. A végén mindenki megkapja az őt illető, végső befejezést.

Ennek a leírásnak a végére beszúrnék egy videót, aminek az elején Gergő nagyon precízen megfogalmazza, hogy valóban mikor lehet jól belenyúlni egy vászonra vitt könyv történetébe. Mert, mint tudjuk, ilyen is van. :) Jó szórakozást! (A videóval kapcsolatos meglátásotokat ezen a blogon kívül a http://hollywoodhirugynokseg.blog.hu/ oldalon is megtudjátok osztani.)

Egy kis irodalom: A romantikus stílus

Ha már Dumas, akkor tegyünk említést a romantikus irodalomról.
A XIX. században volt uralkodó irányzat a romantika, de már a XVIII. század végén kialakult. Általános jellemzője, hogy fontos az egyén szabadsága, érzelmi világa (akár pozitív, akár negatív irányba nézzük). Karakterei sokszor eszménykép jellegűek, ezzel együtt mégis emberiek maradnak.
Témáját tekintve szereti a misztikumot, a kalandot, szépséget, de nem riad vissza a drámaiságtól sem.
Németországban és Angliában alakult ki, fontos németországi képviselője Goethe, angolok közül pedig többek között Byron, Dickens, Poe. A sokat emlegetett Dumas a francia romantika jeles képviselője, aki leginkább történelmi kalandregény műfajban jeleskedett.
Az oroszok közül Puskin vagy a norvég Ibsen, akiknek neve megmaradhatott bennünk még irodalomóráról. Illetve Jules Verne szintén a romantika jegyében tette le a fantasztikus irodalom alapkövét.
Ha az írói eszközöket nézzük jellemző a romantikára a képszerűség, monumentalitás, helyszínek pontos bemutatása, olvasás közben könnyen elénk táruló jelenetek, hasonlatok, ismétlések alkalmazása.
(Például tévedés ne essék, amikor Poe-tól azt olvassátok például, hogy:
"Miután sokáig vártam, anélkül, hogy hallottam volna lefeküdni, elszántam magam, hogy egy kicsi - igen, igen kicsi - rést nyitok a lámpán. Kinyitottam hát - nem is képzelitek milyen lopva, lopva - míg végre egyetlen homályos sugara, csak mint egy pókfonál, kiszökött a résből, s telibe ráhullt a keselyűszemre. Tárva találta - tágra, tágra tárva -, s amint ránéztem, fölgyűlt bennem a düh. ..." Az áruló szív c. novella , akkor bizony az direkt van. De erről majd legközelebb.)
Legfontosabb magyar képviselői: Kölcsey, Vörösmarty, Jókai vagy Mikszáth. Próbáltam minél ismertebbeket összeszedni, mert ha visszagondoltok, hogy milyen közös elemek jellemzik ezeknek az íróknak, költőknek a stílusát, rá fogtok ismerni az alapvető romantikus stílusjegyekre, és ezután bármikor felismeritek majd, ha egy romantikus XIX. századi könyv kerül a kezetekbe. :)
Amit még összegzésképp mindenképpen leírnék (amit el szoktak felejteni a filmkészítők) a romantika, mint irodalmi stílusirányzat, nem egyenlő a romantikus témájú könnyű irodalommal!!
És lehet, hogy előre lelövöm a poént, amit a könyvelemzésnél akartam leírni, de had akadjak ki :( :
Eddig akárhány Monte Cristo grófja feldolgozást láttam filmen, vagy színpadon, mindig kiölték belőle a lényeget és így valóban egy kicsit nyálas romantikus témájú maszlag lett a végére! Mi az, hogy újra a fiatalkori szerelmével lesz? Nem és nem. Dumas NEM VÉLETLENÜL írta azt a befejezést, amit írt. Nem szeretnék spolerezni, hátha valaki szeretné még elolvasni, aki pedig olvasta, úgyis tudni fogja, mire gondolok.
Kérlek titeket, ha tudtok egy olyan adaptációt mondani, amelyiknek a végén nem ölik meg a feszült hangulatot egy nyálas befejezéssel, írjátok meg! Előre is köszönöm :)

Dumas: A három testőr

Legutóbbi könyvem amit olvastam, Alexandre Dumas: A három testőr című klasszikusnak számító műve.

Tudom, tudom. Kismillió film dicséri ezt a könyvet, annyiszor és annyiféleképp láttuk már a történetet, hogy úgy érezhetjük, lerágott csont. (A legutóbbi, 2011-es változat egyszerűen annyira felháborító, hogy bennakad az emberben a szusz.) De nem az!
A Monte Cristo grófja (erről is írok majd később) után jöttem rá, hogy Dumas könyveinél nagyon félresikerülnek az adaptációk. A filmkészítők valahogy teljesen rosszul értelmezik a romantikus irodalmi stílus megjelenő jegyeit a lapokon és nem tudják visszaadni azt a filmvásznon. Persze ettől még lehet jó a film, de a könyvet ennek tudatában máris érdemes elolvasni. De ne menjünk bele a filmkritikai részletekbe, azt hagyjuk meg a Hollywood Hírügynökségnek :) (Gergő olyan profin csinálja, hogy le a kalappal, ajánlom mindenkinek).
Vissza a Három testőrhöz. A történet röviden:
A könyv főhősei Athos, Porthos, Aramis (ők A három testőr) és a hozzájuk szegődő, bátorságban, ügyességben, ravaszságban egyaránt jeleskedő fiatal D'Artagnan. Kalandos, eseménydús történetük során megismerkedhetünk a XVII. századi franciaországi helyzet, elég történelem hű, kicsit kiszínezett változatával.  A három, ami igazából négy :), testőr tipikusan a  romantikus korra jellemző hősi alakok, bátrak, okosak, jól kidolgozott karakterek, akiknek természetesen a szerencse is sokszor a pártjára áll. Sokszor, de nem mindig!
Spoiler:
Buckingham  hercegét pont nem sikerül megmenteni, D'Artagnan szerelmét pont megmérgezik, mielőtt szintén megmenthetnék, egyszóval a történet rendesen tele van drámával.
A fő-fő gonosz a könyvben nem igazán Richelieu bíboros, bár őt sem kell félteni, hanem Milady, akinek halálakor még a bíboros is megkönnyebbül egy kicsit. (Ez azért elárulja, mennyire bicskanyitogatóan manipulatív, fékezhetetlen és gonosz karakterről van szó. :)) Spoiler vége!
A történet magával ragadó, kicsit néha krimis hangulata van. A szereplők elragadóak (még a rosszak is), és persze Dumas nagyon jól tudta, hogyan kell már életében jól eladható könyvet írni. A stílusa irodalmi, mégis könnyen emészthető, minden sora az olvasóért van. Mélyen szántó gondolatokat azért ne annyira keressünk benne, szépirodalmon belül mindenképpen a szórakoztatóbb kategóriába tartozik.
Nekem személy szerint nagyon tetszett, én szeretem Dumas egyediségét, ahogy a könnyed, kedves történetbe bele-belekever egy kis drámát itt is ott is. Úgy játszik az olvasó hangulatával, ahogy éppen akar, remekül használva a stilisztikai eszközök tárházát.
Amire még felhívnám a figyelmet, egy érdekesség: én a 1994, Budapest, Totem kiadó által kiadott kötetet olvastam, úgyhogy azt biztosan tudom, hogy ebben a kiadásban benne van Dumas saját előszava, amiben leírja, hogyan is született meg a történet. Nagyon meglepő információhoz juthat az ember, ha elolvassa, ezt garantálom :).
Ajánlom mindenkinek, de főleg azoknak, akik szeretik a pörgős, eseménydús könyveket, amik IGÉNYESEN vannak megírva, kidolgozott, EGYEDI karakterekkel, ügyes történetvezetéssel.

Sziasztok!

Arkady vagyok és ezt a blogot azért hoztam létre, hogy az általam olvasott könyvek kritikáját megosszam veletek.

Találkozhattok itt olyan könyvekkel, amik anno vagy jelen korunkban igen felborzolták az olvasóközönség kedélyét és olyanokkal is, amik általános közmegbecsülésnek örvendenek.

Az adott könyv történetét röviden bemutatom és ha van róla megalapozott információm azt is leírom nektek, hogy milyen fogadtatásban részesült a mű, illetve hozzáfűzöm saját, szubjektív meglátásomat is.

Célja lenne az oldalnak, hogy ti is megtudjátok osztani olvasási élményeiteket egymással és velem, illetve könyv ajánlásaitokat is szívesen veszem.

Remélem be tudok mutatni nektek pár új könyvet és fel tudom kelteni az érdeklődésetek egy-egy új olvasni való iránt.

Előre is köszönöm az érdeklődést és az érdembeli hozzászólásokat. :)

Szimatot elő, jöjjenek a könyvek!