Tudom, tudom. Kismillió film dicséri ezt a könyvet, annyiszor és annyiféleképp láttuk már a történetet, hogy úgy érezhetjük, lerágott csont. (A legutóbbi, 2011-es változat egyszerűen annyira felháborító, hogy bennakad az emberben a szusz.) De nem az!
A Monte Cristo grófja (erről is írok majd később) után jöttem rá, hogy Dumas könyveinél nagyon félresikerülnek az adaptációk. A filmkészítők valahogy teljesen rosszul értelmezik a romantikus irodalmi stílus megjelenő jegyeit a lapokon és nem tudják visszaadni azt a filmvásznon. Persze ettől még lehet jó a film, de a könyvet ennek tudatában máris érdemes elolvasni. De ne menjünk bele a filmkritikai részletekbe, azt hagyjuk meg a Hollywood Hírügynökségnek :) (Gergő olyan profin csinálja, hogy le a kalappal, ajánlom mindenkinek).
Vissza a Három testőrhöz. A történet röviden:
A könyv főhősei Athos, Porthos, Aramis (ők A három testőr) és a hozzájuk szegődő, bátorságban, ügyességben, ravaszságban egyaránt jeleskedő fiatal D'Artagnan. Kalandos, eseménydús történetük során megismerkedhetünk a XVII. századi franciaországi helyzet, elég történelem hű, kicsit kiszínezett változatával. A három, ami igazából négy :), testőr tipikusan a romantikus korra jellemző hősi alakok, bátrak, okosak, jól kidolgozott karakterek, akiknek természetesen a szerencse is sokszor a pártjára áll. Sokszor, de nem mindig!
Spoiler:
Buckingham hercegét pont nem sikerül megmenteni, D'Artagnan szerelmét pont megmérgezik, mielőtt szintén megmenthetnék, egyszóval a történet rendesen tele van drámával.
A fő-fő gonosz a könyvben nem igazán Richelieu bíboros, bár őt sem kell félteni, hanem Milady, akinek halálakor még a bíboros is megkönnyebbül egy kicsit. (Ez azért elárulja, mennyire bicskanyitogatóan manipulatív, fékezhetetlen és gonosz karakterről van szó. :)) Spoiler vége!
A történet magával ragadó, kicsit néha krimis hangulata van. A szereplők elragadóak (még a rosszak is), és persze Dumas nagyon jól tudta, hogyan kell már életében jól eladható könyvet írni. A stílusa irodalmi, mégis könnyen emészthető, minden sora az olvasóért van. Mélyen szántó gondolatokat azért ne annyira keressünk benne, szépirodalmon belül mindenképpen a szórakoztatóbb kategóriába tartozik.
Nekem személy szerint nagyon tetszett, én szeretem Dumas egyediségét, ahogy a könnyed, kedves történetbe bele-belekever egy kis drámát itt is ott is. Úgy játszik az olvasó hangulatával, ahogy éppen akar, remekül használva a stilisztikai eszközök tárházát.
Amire még felhívnám a figyelmet, egy érdekesség: én a 1994, Budapest, Totem kiadó által kiadott kötetet olvastam, úgyhogy azt biztosan tudom, hogy ebben a kiadásban benne van Dumas saját előszava, amiben leírja, hogyan is született meg a történet. Nagyon meglepő információhoz juthat az ember, ha elolvassa, ezt garantálom :).
Ajánlom mindenkinek, de főleg azoknak, akik szeretik a pörgős, eseménydús könyveket, amik IGÉNYESEN vannak megírva, kidolgozott, EGYEDI karakterekkel, ügyes történetvezetéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése