Szerintem ez a trilógia fantasztikus lett. Jól olvasható, az ember egyszerűen csak falja a betűket, pörgős a cselekmény, teljesek a karakterek, kerek a történet, és mégsem lesz annyira könnyen emészthető. Persze nem úgy értem, amit egy Dosztojevszkij könyv elolvasása után érez az ember, de mégis megragadja az olvasót, elgondolkoztatja, elszomorítja, és igenis érezhetünk némi keserű utóízt, mikor az utolsó mondat után lerakjuk.
Az első könyv leginkább az adott társadalmi rendszert hivatott bemutatni és természetesen a szereplőket. Megismerjük ezt az utópisztikus világot, amit az írónő elmúlt korszakok összekovácsolásából alkotott meg nagyon ügyesen, hihetően. Főhősnőnk Katniss, egy igazán érdekes személyiség, az írónő simán bevállalja, hogy néha unszimpatikus cselekedetekkel, gondolatokkal ruházza fel, viszont épp ezért lesz annyira élethű. Mert nem tökéletes és cseppet sem egyszerű személyiség. A történet a három köteten keresztül arról szól, hogy az elnyomott Körzetek lakói hogyan lázadnak fel a Kapitólium ellen. Nagyon jól felépített a trilógia, mindegyik kötetben a lázadás különböző szakaszaiba csúszunk át. E/1-ben írta az írónő, tehát végig Katniss szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Ez egy egész különös oldaláról mutat be egy ilyen társadalmi helyzetet. Végigkövethetjük, Katniss, aki valahol akaratán kívül lett a lázadás jelképe, hogyan küzd meg az eseményekkel és valljuk be, az írónő nem óvja főszereplőjét, ad neki drámát rendesen, amit fel kell dolgoznia.
Persze itt is van szerelmi szál, de inkább úgy jelenik meg, mint az élet velejárója. Sokan szeretik összehasonlítani a híres-hírhedt Alkonyat triójával, de meg sem közelíti a kettő egymást. Itt - szerencsére - egyáltalán nem a szerelmi szál áll a középpontban. Katniss "vívódása" nagyon emberi és ezzel is inkább a jellemét ismerhetjük meg jobban és arra hívja fel a figyelmet az írónő, hogy amik történnek velünk az életben az bizony nem múlhat el nyomtalanul. Nem nyálas monológok és érzelmi viharok jellemzik, hogy aztán ebben ki is merüljön a történet, mint a fenn említettben.
Az elkövetkezendőkben kicsit kifejteném a történetet, úgyhogy aki még nem olvasta és szeretne tiszta lappal nekiállni a könyvnek az csak az elolvasása után kövesse tovább ezt a bejegyzést. (Magyarul Spoiler!) :)
Tehát az első könyvben megismerjük a Körzetek és a Kapitólium helyzetét, láthatjuk, két mennyire más világ találkozása is az Éhezők Viadala. Ez az esemény, amit minden évben megrendeznek, azt a hivatott szolgálni, hogy az évekkel ezelőtti levert lázadásra emlékeztesse a Körzetek lakóit. Minden Körzetből egy fiút és egy lányt választanak ki 12-18 éves korig és egy élet halál harcra küldik őket. Az idei Viadal rendkívüli lesz, mert két győztes kerül ki az Arénából, Katniss és Peeta a Tizenkettedik körzetből. Nem tisztem, hogy most minden mozzanatot leírjak, csak az érdekes dolgokra szeretnék szorítkozni. A végén Katniss igazából kijátssza a Kapitólium szabályait, mikor kettős öngyilkosságot akar elkövetni a fiúval. Győztesnek márpedig lennie kell, így alakult, hogy ketten kerültek ki az Arénából, az elátkozott "szerelmes pár". A szerelmi rész az első könyvben tehát egy taktikai lépés volt, ami segítségével túl tudták élni az egész felhajtást. A lány bátorságát a Kapitóliummal és annak szabályaival szemben az elnyomott Körzetek jelképnek értelmezik, erőt és bátorságot merítenek belőle, hogy fellázadjanak. A következő könyvben olvashatjuk, hogy milyen lavinát is indított el Katniss a kis magánszámával. Az írónő remekül bemutatja, a "jelképpé válás" folyamatát, hogy mindez mit hoz ki az emberekből. Mit jelent ő az elnyomottak és mit a Kapitólium jómódban élő polgárai számára. Megismerjük a lázadás szítóit, azokat, akik irányítják a történéseket. Nekem kifejezetten tetszett, hogy nem egy kommersz történet lesz, (értsd: lázadók jók, elnyomók rosszak) hanem nagyon is bemutatja, hogy a lázadókat is olyan hataloméhes emberek vezetik, akik nem sokban különböznek a hatalmon lévőktől.
Katniss megpróbál mindig helyes döntést hozni, de nehezen küzd meg saját vágyaival, kétségeivel, gondolataival, mert látja a lázadók vezetőinek hibáit. Eközben persze már át is libbentünk a következő kötetbe, ahol igazán kiforr a lázadás. Katniss végső döntésével, amivel úgy hiszi, saját halálos ítéletét is aláírja, igazából egy valóban lehetséges változás folyamatát indítja be, ekkor tudott kibontakozni. Eddig igazából magával ragadták csak az események. Először próbálja megfékezni az általa felszított tüzet, aztán hagyja, hogy felhasználják a lázadás terjeszkedésében. De ekkor, a végső döntést, amivel igazán elérhet valami újat és jót, azt egyedül hozza meg, igazán ekkor lobban lángra, hogy el is hamvadjon rögtön. Ekkor ragadja magához igazán a vezetői szerepet, ezzel a cselekedetével tudja elindítani azt a változást, ami valódi békét hozhat.
Nagyon szívszorító végigélni a szereplőkkel azokat a nagy horderejű változásokat, amik nem tűnnek el nyomtalanul, amik rányomják bélyegüket jellemükre, életükre, döntéseikre. Annyira valóság íze volt a befejezésnek... A két szereplő, akik igazán elindították, lehetővé tették a lázadást, miközben próbálták túlélni az eseményeket: kétszer az Arénát, kínzásokat, szeretteik elvesztését... egyszerűen teljes roncsokká váltak. Lelki és testi értelemben egyaránt, de inkább lelkire gondolok most. Nem véletlenül Katniss és Peeta a végén együtt próbálnak megküzdeni a legnagyobb kihívással: mindezek után normális életet élni. Azért sem egy nyálas szerelmi történet, mert amiket átéltek, megszenvedtek, azt egyszerűen nem értheti meg más, csak egy olyan ember, aki szintén megélte ezeket a dolgokat. Ezért szerelmükben is mindig ott van egy kis keserűség, a múlt fájdalmai, az, hogy igazából csak összesodorta őket az élet, és a történtek után csak egymásnak maradtak, csak egymásra számíthatnak. Visszatérnek a Tizenkettedik körzetbe, a győztesek falujába. Most, hogy már nincs szükség a Jelképre, el lehet dugni valahová, hogy még emlékezni se nagyon kelljen rá. Rendbe jön az életük, békét hagynak nekik, valahogy mégis annyi könny és keserűség gyűlt az ember torkába szép lassan a történet előrehaladtával, hogy teljesen át tudja élni, hogy két lelkileg megnyomorított ember számára milyen nehéz és lassú a felépülés, hogy soha nem lesz olyan számukra az élet, mint a megpróbáltatásaik előtt.
Ami miatt egy nagyon jó disztópia ez a történet, hogy jól kidolgozott, lekövethető, logikus ok-okozati összefüggést felmutató regény. A Kapitólium társadalma érintetlen, csak éli az életet, nem éri őket annyi inger, ezért is lehet velük megetetni a Viadalt. Teljesen ki van szolgáltatva a Körzeteknek, hiszen minden termelői munkát ők végeznek, a Kapitólium belőlük táplálkozik. Ezt a diktatórikus rendet erős katonasággal tartja fenn, amit szintén az egyik Körzet (az 1.) termel ki magából. Minél "befolyásosabb" egy Körzet, annál több lehullajtott morzsát kap. Ezért is lehetséges, hogy így sikerül megtörniük ezt a hatalmi rendet, ahogy ,ilyen nehézségekkel, amilyenekkel. Ami az egyetlen gyengéje a könyvnek, hogy nem enged túl mély bepillantást a Kapitólium rendszerébe. Természetesen mivel Katniss szemszögéből lett megírva ez csak úgy lett volna lehetséges, ha a cselekményt úgy alakítja az írónő, hogy a hősnő szemével beleláthassunk a központi rendszer működésébe. Persze így is elég jól el tudjuk képzelni, hogy milyen a Kapitólium, de talán egy kis információ még csurranhatott, cseppenhetett volna.
Spoiler vége!
Az első részből már elkészült a film és ősszel jön a második rész. Tudom ajánlani mindeninek, az első rész jól hozta, a könyv mondandóját. Kíváncsi leszek, hogy mennyire vállalják majd fel a drámát a filmkészítők az elkövetkezendő részekben, és hogy mire fogják helyezni a hangsúlyt. Mindenesetre érdemes lesz nyomon követni a filmeket is.
