Science fiction

Az előző könyv kapcsán eszembe jutott, hogy egy rövid ismertetőt írok a science fiction műfajáról, főleg, mert többen hajlamosak összekeverni a fantasy-val.
A sci.fi alapvetően valamilyen tudományos alapokon nyugvó mű, legyen az szociológia vagy természettudomány, és ezt mindegyik alfajáról elmondhatjuk. Fontos részei a társadalmi, fizikai, biológiai vagy csillagászati tudományos életből eredeztetett új gondolatok. Leginkább ebben különbözik a fantasy irodalomtól, ahol a az írói képzelet mitologikus világot hoz létre, de ennek nincs köze semmilyen tudományos eszméhez, bár előfordul, hogy valamilyen alap társadalmi mondanivalót beleszőnek a történetbe. A két mű célja is teljesen más, és ha ezt elfogadjuk, akkor tudjuk mindkettőt szeretni. A fantasy célja alapvetően a szórakoztatás, hogy elvarázsoljon a könyv, és kirángasson az unalmas hétköznapokból. A sci-fi (a jó) rengeteg kérdést vet fel benned, amikkel a könyv elolvasása után is foglalkozol, etikai, erkölcsi kérdéseket, vagy az adott tudomány lehetséges alakulásának kimenetelei és annak következményei gondolkodtatnak el. (Pl.: Az Elízium ciklusról volt szó az előző ajánlóban. Az Elízium lánya című könyvben végig követhetünk egy eszmefuttatást az együttérzésről. Most őszintén: magadtól hányszor gondolkoztál el erről az érzelemről? Mindenesetre nagyon érdekes volt erről olvasni.)

De nézzük meg most a sci-fi alfajait:

A keményvonalas (hard) sci-fi természettudományi ismereteken alapszik, melyek segítségével levezeti az általa felvetett hipotézist. Ezekben a sci-fikben sokszor megjelennek olyan tudományos elképzelések, amik még nem léteznek, de létezésük nem elképzelhetetlen. Erre a műfajra példa: Stanislaw Lem, Arthur C. Clark, Isaak Asimov, Joan Slonczewski.

A soft sci-fi jellemzően társadalomtudományi témára épül, történetei egy társadalom fejlődéséről szól, a tudományos (technológiai) színtér visszaszorul, ez csak segítő eleme úgymond a szociológiai eszmevezetésnek. Jellemző ezekre a művekre az utópisztikus gondolkozás. Jellemző példák: Philip K. Dick, Ray Bradbury, Aldous Huxley.

Az űroperák kalandos történetek, amik sokszor egész univerzumokat fognak át. Itt egy egész világot teremt meg az író, társadalom és természettudományok ismereteivel karöltve. Ilyen jellegű könyvekben az író jól szemléltethet bizonyos társadalmi változások különböző hatásait. Legtöbbször több száz éveket ugrunk egy mű alatt. Én mindig nagyon csodáltam ezeket az írókat, hogy milyen komplex világot tudnak kialakítani tudományos alapokra helyezve. Ilyen művek például: Isaak Asimov – Alapítvány sorozata, Frank Herbert – Dűne sorozat.

Az én meglátásom szerint egyébként sokszor fedi az egyik a másikat, nehéz így besorolni őket. Én személy szerint nagyon szeretem ezt a műfajt. :)