Joan Slonczewski: Elízium ciklus 1-2

   

Eddig az Elízium ciklusból négy kötet jelent meg. Én az első kettőről írok, mert ezeket olvastam egyenlőre, majd később a többi is sorra kerül.

Számomra nagy élmény volt mindkét könyv, főleg, mert teljes felüdülés végre egy jó kortárs sci-fit olvasni. Persze nem ez az egyetlen élvezhető a mai sci-fik közt, de mivel nincs túl sok jó, ezért mégis kiemelkedik. Előre is készüljetek fel, hogy a különböző kötetek közt több 1000 év telik el összességében, szóval nem egy kifejezett folytatásos regény. A könyvek önmagukban is helytállnak, de természetesen az a legjobb, ha sorrendben olvassa őket az ember. (Ajtó az óceánba, Elízium lánya, Génszimfónia, Agypestis) Nekem az kifejezetten tetszett, hogy megismerünk egy univerzumot, ami a mi világunk egy lehetséges, kiterjesztett jövője, és "pillanatképeket" kapunk a bolygók akkori életéből. Épp ezért egy-egy cselekmény nem lesz 100 százalékosan befejezve. Az írónő csak betekintést nyújt egy világba, annak társadalmi problémáiba, ad egy lehetséges megoldást, de annak a megoldásnak a végső kimenetele úgymond a jövő zenéje. Nekem ez kifejezetten tetszik, de olvastam olyan kritikát is, ahol az olvasó épp ezt a megoldást nem kedvelte. Tehát erre nem árt, ha felkészül az, aki neki akar kezdeni a sorozatnak. Lássuk a történetet.

Ajtó az óceánba

Egy óceán-hold világát ismerhetjük meg, a Shorát és a rajta élő békés népet, a Cseréket. Filozófiájuk, életmódjuk, tudásuk, társadalmi berendezkedésük nagyon fejlett és a kívülállók nem is igazán értik meg őket. A történet arról szól, hogy egy szomszédos civilizáció ki akarja aknázni a Shora erőforrásait, megbontva ezzel annak törékeny biológiai egyensúlyát. A társadalmi, kulturális különbségek miatti meg nem értésről, a természet fontosságáról, az emberségről szól, mindezt fűszerezve különleges világok különleges népeivel, technikáival, orvostudományával. Az írónő fantáziájának semmi nem szab határt, nagyon élvezetes a történet, a karakterek egyediek. Nagyon élethűen ábrázolja az írónő a Shora világát, az ember csak azt veszi észre, hogy akaratlanul is beleképzeli magát, milyen lehet egy ilyen társadalomban, ilyen filozófiával élni.

Elízium lánya

1000 év telt el az előző könyv vége óta. A Shorán egy másik nép is letelepedett, az elíziumiak, akik felfedezték a hosszú élet titkát. Ez természetesen a többi nép számára is igen csábító. Kis népességű világuk érzékeny egyensúlyt tart fenn a Shora "őslakosaival". Kül és belpolitikai problémák zavaros vizein evezünk a könyvet olvasva. Azt hittem, hogy őszinte legyek, hogy a Cserék után nehezen nyújthat nekem az írónő egy hasonlóan lenyűgöző társadalmat, de mégis sikerült neki. Érdekes, tanulságos, elgondolkodtató mű. Kicsit sok a biológiai eszmefuttatás, aminél néha elvesztettem a fonalat, de nem vészes. (Az írónő biológus, szóval legalább némi valóság alapja van a leírtaknak, pont, mint Clark könyveiben, csak itt nem a fizika terén. :) ) Ami nekem nagyon tetszett, hogy a "halhatatlan" élet előnyeit, hátrányait is leírja. Milyenek lehetnek egy ilyen nép társadalmi szokásai, intézmény rendszerük, milyen hatalmi pozíciót tudnak felépíteni a rendelkezésükre álló idő alatt. Nagyon élveztem, talán még jobban is tetszett, mint az első könyv. Az elíziumiak mellet megismerhetjük a Bronz Égboltiakat is. Erről a bolygóról jön az Elíziumra egy család, az ő szemszögükből követjük végig az eseményeket. Újfent érdekes kulturális találkozásnak lehetünk tanúi. Nagyon sok érdekes kérdést vet fel ez a könyv, amiken érdemes elgondolkozni.

Összefoglalva annak tudnám ajánlani, aki szereti a hard sci-fit, szereti a "mi lenne ha..." gondolatmeneteket, és aki szívesen mélyed el társadalmi, elvi kérdésekben. Ha hagyjátok magatokat elvarázsolni, ezek a könyvek elfognak.