A Nagymester

A szokottal ellentétben, most egy filmkritikát hozok. Erről a filmről ugyanis aztán lehet beszélni, úgyhogy miért ne beszéljünk? (Egy órával az élmény után írva talán jobban vissza tudom adni azt.)
Lássuk, mi az, ami az előzetes után megmaradt: keleti harcművészeti film, hasonló művészi fotókkal, mint amit a Hősben láthattunk, ismert - kedvelt színészgárda, kínai nyelven, felirattal. Számomra eddig tetszett, szóval már tudtam, hogy ezt nem hagyom ki.

Szerencsére, mielőtt eljutottam a moziba, láttam egy "hogy készült?" filmet róla, ami után az ember azért kicsit más szemmel ül be a moziba. Ami lényeges volt ebben a kisfilmben, hogy a rendező (Kar Wai Wong) három éven keresztül készült erre a filmre, a színészek hihetetlen kemény életet éltek ezek alatt az évek alatt, hogy minél hitelesebbek legyenek a mozdulataik. Látszott (és mondta is), hogy nagyon a szíve csücske ez a téma - Yip Man életét akarta feldolgozni, aki Bruce Lee mestere volt, és be akarta mutatni a főbb harcművészeti irányokat is, jellegzetességükkel együtt. Tehát, ez volt a cél. Hogy ez hogy sikerült? Kevésbé.
Ami miatt laikus kritikusok álma ez a film, hogy rengeteg könnyen leszűrhető és megfogalmazható problémája van. Lássuk őket:
Ennek a filmnek a legnagyobb hibája az, hogy három évig készült. Emellett ez a legnagyobb erőssége is. Hogy miért? A színészek fantasztikusak voltak! Annyira hitelesen játszották el a szerepüket, hogy egy percig nem jutottak eszembe más szerepükben. A mozdulataik a harc közben (amennyi látszott belőle, de erről majd később), annyira össze volt rakva, hogy látszott, mekkora munkát fektettek bele, hogy ennyire magukévá tegyék ezt a világot. Közülük is, akik igazán teret kaptak, és akiknek a karaktere eléggé ki tudott bontakozni ahhoz, hogy élvezhető legyen, mindez megspékelve a már említett hatalmas színészi alakítással: Tony Leung Chiu Wai (Yip Man), Ziyi Zhang (Gong Er). Az ő közös jeleneteik el vannak találva, azok kifejezetten tetszettek. De.
Ami már az első pár percből lejött, hogy ahhoz képest, hogy elvileg a bemutatott harcművészetek jellegzetességét akarta kiemelni a rendező (saját elmondása alapján), azt a hihetetlenül frusztráló - kapkodom a kamerát és egy-egy mozdulatot mutatok be összevissza - típusú filmezést használta, ami szerintem mindenre jó, csak arra nem, hogy a néző megtalálja a stílusok egyediségét (kivéve, ha az már tényleg nagyon különbözik a többitől). Mindeközben a rengeteg művészi vízcsepp, láng, füst képek, amikből már TÚL sok volt, és számomra ezzel el is vesztette a szépségét, mert csak úgy érezte az ember, hogy: na itt egy utcai verekedős jellegű harcjelenet, amiben nem látni a mozdulatokat, aztán meg hirtelen egy művészi kép pl.: vízcseppekről, de a kettő egyszerűen elmegy egymás mellett. Nekem a Hős azért volt egy hatalmas film, mert még laikusként is azt éreztem, hogy a cselekmény és a művészi képek ok-okozati összefüggésben vannak, az egyik a másikat erősíti, egy szép, egységes folyamban követik egymást. Itt meg inkább olyan volt, mintha néha egy természet filmet néznék, baromi szépen fotózva, néha meg kung fu filmet. És egy narrátoros dokumentum filmet, eredeti archív felvételekkel, ahogy kell. Néha meg egy hihetetlenül drámai "romantikus" filmet. Ugyanis ez a négy stílus lett összezsúfolva egy filmben. De a négy közül legalább három, külön külön megállta volna a helyét, csak egy nem. A harcművészetes. Ez a filmezési technika, hát ez totál elvágta a jeleneteket (bár amikor Yip Man és Gong Er küzdenek, az nagyon ott volt, a jelenet végén az első ami eszembe jutott, hogy nyomjon valaki gyorsan egy vissza gombot), és a színészek, akik három évet tényleg végig szenvedtek, csak itt - ott tudták megcsillogtatni azt a hihetetlen felkészültséget, amit abban a pár mozdulat sorban, amit rendesen végigkövethettünk, láthattunk.
Ezért volt az baj, hogy három évig ült ezen a témán a rendező. Hihetetlenül túl csinálta. Én sajnáltam, mert érződött belőle, hogy nagyon szeretné átadni ezt a témát, de pont ezért nem sikerült. Bele akarta rakni: Yip Man életét, ezeknek a harcművészeteknek az útját, hogy a régi rendszerből, hogy mennek át egy új rendszerbe, illetve ezeknek a harcművészeteknek a jellegét is be akarta mutatni, mind emellett az akkori kínai történelmi helyzet alakulását is. Ezért aztán semmire nem maradt se tér, se idő. Mindegyik részlet felületes lett, olyan szálakkal, hogy csak néztem, hogy most akkor ez itt mi? Pedig mindegyik szál baromi érdekes volt szerintem. Külön, külön, max enyhe átfedésekkel.
Egy szó, mit száz, én örültem, hogy elmentem rá és megnéztem, érdekes volt és az ember tényleg inkább csak sajnálkozott a hibákon, mert egyébként nagyon jó film lehetett volna, ha minden elemből éppen annyi van, ami még nem túl sok. Volt benne több jó jelenet is, a színészek csodálatosak voltak, de a végére az a túl populáris "és mi a te stílusod?" belekérdezés a kamerába, még a film alapvetően eltalált hangulatát is teljesen elvágta. Ez már kicsit durva volt. Mindenesetre egyszer érdemes megnézni, talán azért is, hogy segítsen véleményezni a többi ilyen keleti harcművészetes filmet is. Segít az értékelésben. :)
Zárásképp egy idézet a portból, amit ha időben elolvasok, talán felkészítem a lelkem arra a sokkra, ami már az első harcjelenetben a székhez vágott:
"A hollywoodi akciófilmek ragyogó koreográfiáival is versenyre kelnek azok a jelenetek, amelyek azt igyekeznek bizonyítani, hogy Bruce Lee mentora valóban minden idők legnagyobb kung fu mestere volt. ..." (http://www.port.hu/a_nagymester_yut_doi_jung_si__the_grandmasters/pls/w/films.film_page?i_film_id=133710) 
Sajnáltam, mert tényleg egy jó film lehetett volna, ezt még így, ezek után is bátran ki lehet jelenteni.