Alexandre Dumas: A régens lánya

Egy újabb Dumas remekmű. Természetesen ez is romantikus stílusú történelmi kalandregény, mint a többi, mégis egy kicsit más. Ám, mielőtt belecsapnánk a lecsóba és beleásnánk magunkat, hogy miért is más ez a könyve, mint az eddig olvasottak, nézzük meg, miről is szól.

Franciaország, a XVIII. század elején. A gyermek király, XV. Lajos helyett orléans-i Fülöp régensherceg irányít, Dubois főtanácsossal az oldalán. Fülöp ellen összeesküvést szőnek a bretagne-i nemesek, amit Dubois mindenáron fel akar göngyölíteni. Eddig ez mind valós történelmi esemény, valós történelmi személyekkel. Ezt szövi át a fiktív szerelmi történet, a régens lánya és a felkelés egyik kulcsfigurája Gaston de Chanlay között. Gaston küldetése, hogy megölje a régenst, de természetesen Dubois a fiú minden lépéséről tud és ravasz cselt sző a felkelők ellen. Izgalmas, mozgalmas kalandregény, olyan szereplőkel, akik szinte életre kelnek.

A romantikára oly jellemző végletesség ebben a műben is fellelhető, csak egy kicsit más oldalról, mint amit megszokhattunk. A könyvet letéve úgy éreztem magam, mint egy hosszú hullámvasutazás után. Egyszer lent, egyszer fent, szomorúság, vidámság, humor, dráma...

A történelmileg hű karakterekben több élet, több tűz volt, mint a kitaláltakban. Az okos, ateista, kéjenc régens, aki mindemellett aggódó apuka és reménytelenül romantikus, ha fiatalokról van szó. A ravasz, gunyoros humorú, okos, öntudatos Dubois, aki mindig mindent (vagy legalábbis majdnem mindent) előre tud, minden esetben az ország és a régens érdekeit szem előtt tartva nagyon is reális döntéseket hoz.

És ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy vajon miért olyan más ez a Dumas regény?

Itt van például Dubois karaktere (aki a kedvencem volt). Természetesen ő is jellegzetesen romantikus jellem, kicsit szépítve kegyetlenül racionális vonásait, mégis egy olyan karakter, aki mögött érezhetünk valamit a valós világból. Nem egyértelműen besorolható, a fiktív történet szempontjából természetesen ő a hunyó, de a döntéseinek van racionális alapja, okai érthetőek és ez felmenti a gonoszság vádja alól.

Spoiler!

A másik dolog, hogy a könyvön végig érezhetjük a romantikus stílus "pozitív" jegyeit. Az ember azt hinné, hogy ez a happy end-es típusú regény lesz, mégis a végén, mintha Dumas gondolt volna egyet és azt mondta volna magában:

"Na jó, legyen ennyi öröm, szép és jó elég, most gyorsan vérbe mártom a tollam."

Ez a váltás olyan drasztikus volt, hogy az emberben benn maradt a szusz. Ilyenkor bizony hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ez a stílus is hordoz magában drámaiságot, sőt! A főhős végső döntése nagyon is illet ehhez a stílushoz, az önfeláldozás, a becsület stb... mind a romantika kedvelt témái. Mégis azáltal, hogy a könyv háromnegyede arról szól, hogy a szerelmesek végül összetalálkozhatnak-e a rengeteg viszontagság után, a befejezés annyira ütős volt, hogy csak na. (Nem akarom lelőni a dolgokat, nem konkretizálok, de szerintem így is körvonalazódik előtettek, hogy mi a végkifejlet. Ezért is írtam, hogy spoiler. :) )

Ha nem ez a vége, nekem nem tetszett volna annyira, akkor csak Dubois jelleme fogott volna meg, de így!

Spoiler vége!

Összefoglalva:

Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti Dumast, a kalandregényeket, a történelmi regényeket, a szépirodalmat. Emlékezetes lesz az biztos, akkor is, ha az elején kicsit elbizonytalanodik az ember, hogy folytassa-e, nem lesz-e esetleg túl csöpögős...(Garantálom, hogy nem lesz az :))

Izgalmas, pörgős, eseménydús, szerethető és nem egy tucat könyv.
Neten is lehet olvasni, ide linkelem az oldalt: http://mek.oszk.hu/04400/04446/04446.htm